Chip 1996 April

home *** CD-ROM | disk | FTP | other *** search

/ Chip 1996 April / CHIP 1996 aprilis (CD06).zip / CHIP_CD06.ISO / hypertxt.arj / 9403 / SULINFO.CD < prev next >

Wrap

Text File | 1994-11-26 | 24KB | 382 lines

@VSzámítástechnika az általános iskolában@N @VPécé, ábécé...@N Nyolc évvel ezelôtt csak az eltökéltség volt meg. Ma a budapesti Számítástechnika Tagozatos Åltalános Iskolára odafigyelnek a felsôoktatási intézmények és a közoktatási minisztérium is, tanárai pedig közremûködnek a nemzeti alaptanterv vonatkozó részének kidolgozásában. A XIII. kerületi Számítástechnika Tagozatos Åltalános Iskola (továbbiakban: az iskola) az 1989-90-es tanévben kapott minisztériumi jóváhagyást pályázatára, és megkezdhette az oktatást az új nevet is adó tagozaton. A kísérlet célja, hogy elsô osztálytól a nyolcadik osztályig bezárólag (a középiskolák képzési célkitûzéseit is figyelembe véve) a tanulókat megismertesse az informatika alapjaival. 1991-ben a Központi Statisztikai Hivatal felvette az iskolát hivatalos Szakképzési Jegyzékébe. Ennek köszönhetôen -- az országban a mai napig egyedülállóan -- lehetôség nyílt arra, hogy az itt tanuló 14 éves gyerekek a nyolcadikos bizonyítvány mellé alapfokú személyi-számítógép kezelôi képesítést szerezzenek. Ezt egy 150 órás tananyag elsajátítása elôzi meg, ami a 7-8. osztály tanóráinak keretében zajlik. A képzés a KSH részérôl meghatározott tematika és vizsgatervet követve, az iskola által készített tanterv alapján történik. Az iskola két szaktantermében jelenleg 28 darab 386-os AT mûködik, az egyikben nemrég telepítették a legújabb Novell-hálózatot, a harmadik gépteremben pedig tíz Macintosh Classic, illetve LC üzemel. Tanulságos felidézni azt az utat, amely az elmúlt nyolc évben az elsô Commodore-októl indulva idáig vezetett. @VHardware: az iskola@N Az iskola számítástechnikához fûzôdô története 1986-ban kezdôdött: ez egyben a XIII. kerület számítástechnika-oktatása történetének kezdete is. Az ügy iránt elkötelezett tanárok az általános iskolákba szerették volna átültetni azt a számítógépes programot, amelyet a mûvelôdési minisztérium az 1980-81-es tanévben indított a középiskolákban. @KDr. Bánhidi Sándorné@N, az iskola igazgatója, akkor fizika szakos tanárként megkereste a kerületi vezetôket, akik fogékonynak mutatkoztak a téma iránt. Pedig akkoriban még kevesen mondhatták el Magyarországon, hogy számítógépet láttak közelrôl. Hajlandóságuk mellett a szükséges 1,5 millió forintot is biztosították a program elindításához. A mûvelôdési minisztérium még hozzájárult az összeg 50 százalékával, és így együtt volt a pénz 400 darab Commodore +4-es megvásárlásához. Ezeket a kerület akkori 24 általános és középiskolája között szétosztották: így jutott a mostani számítástechnika tagozatos iskolának is 20 darab gép. A számítógépeket kezdetben -- megfelelô tanterv hiányában -- ebben az iskolában is úgy kísérelték meg bevonni az oktatás folyamatába, mint másutt: matematika órákon vagy olyan fiatalabb tanárok szakkörein, akik a nyolcvanas évek végén már tanulták a komputerek kezelését. Azután a személyi számítógépek fejlesztett változatai megjelentek Magyarországon, és az iskola rögtön lépéseket tett hardverparkjának mielôbbi felújítására, hogy a számítógépismeret oktatásával lépést tarthasson az információs robbanással, ami az évtizedfordulóra bekövetkezett. îgy 1991-ben eladták az akkor még jó állapotban lévô Commodore-okat egy vidéki iskolának. A vételár összegét az iskola költségvetésébôl kiegészítve megvették az elsô hat darab IBM-kompatibilis gépet, s további négyet különbözô cégek által adományozott komputer-alkatrészekbôl szereltek össze. Az 1990-91-es iskolaévben a tantestület igazgatóvá választotta dr. Bánhidi Sándornét, hogy a tanárként elkezdett programot ebbôl a pozícióból vezethesse tovább. A rendszerváltás következtében új lehetôségek nyíltak a civil szervezôdés elôtt: az iskola néhány pedagógusa elhatározta, hogy alapítványt tesz a számítástechnika oktatásának segítésére. Végül 32 pedagógus csatlakozott a kezdeményezéshez, és 1990-ben bejegyezték a PC az iskolában Alapítványt, mely ma is él. Eddig közel 2 millió forinttal tudta támogatni a számítástechnika, illetve az idegennyelv oktatását, ami az alapítvány másik célja. Alapítói helyesen választották ki azt a két legfontosabb területet, amelynek oktatására a legkevésbé volt felszerelve nemcsak ez, hanem sok magyar iskola -- és sajnos a többségre ez ma is érvényes. Ennek megfelelôen az iskolában a két számítástechnikai tanterem mellett egy nyelvi labort is felszereltek. A példát a XIII. kerület más iskolái is követik, de a kezdeményezés, az ötlet, az útmutatás mindig innen ered: az önkormányzat ezt az iskolát jelölte ki a számítástechnika oktatásának kerületi központjává. Itt található a szakkönyvtár, ide járnak a tanárok továbbképzésre, sôt az iskolák gazdasági vezetôit, titkárait is itt oktatták a számítógép kezelésére. Az önkormányzat folyamatosan bôvíti az iskolák hardverállományát, az idén már perifériákat is beszerzett. Ennek köszönhetôen a kerület tanintézményeiben a 400 Commodore mellett, amelyeken sokhelyütt még mindig folyik a tanítás, mintegy 300 darab IBM-kompatibilis gépet is használnak. A készülô nemzeti alaptantervben már tananyagként szerepel az informatika és ezen belül a számítástechnika. Az új tantárgy oktatása nem kötôdik majd géptípushoz. Ideális esetben azonban a tanítást mindig az elérhetô legmagasabb kategóriájú gépeken érdemes megszervezni. A jelenlegi gazdasági helyzetben viszont az állami költségvetés aligha biztosíthatja Magyarország mintegy ötezer iskolája számára a csúcskategóriájú konfigurációt, a szoftverekkel való ellátásáról nem is beszélve. Ennek tükrében a XIII. kerület ráfordítása még nagyobb hangsúlyt kap: a mai napig mintegy 30-40 millió forintot fordított az iskolák számítógépekkel való felszerelésére. @VSoftware: a tanítás@N Az iskolában 1986-ban kezdték meg egy helyi tanterv kidolgozását, amellyel 1988-ban és 1989-ben is pályázatot nyertek. A pályadíjként kapott egymillió forintot fejlesztésre fordították, a tanterv alapján pedig immár 200 általános iskolában folyik a számítástechnika oktatása országszerte. A mûvelôdési minisztérium jóváhagyta a tantárgy tagozatos rendszerû oktatását az egyedi tanterv alapján. Ez ebben az iskolában elsôtôl nyolcadik osztályig heti átlag két számítástechnika órát jelent, ami összesen mintegy 300 iskolaórát tesz ki. Ez feleannyi, mint a matematika vagy az anyanyelv óraszáma, de a többi tantárgyéval azonos arányt képez. A számítástechnika egy tantárgy lett a többi mellett, tehát bevezetése az 1985-ös oktatási törvény értelmében sem történhetett más tantárgy rovására. Az iskolában folyó kísérlet egyik fontos feladata volt, hogy a tagozatos osztályok számára az elôírt órakereten felül megtalálja a megfelelô megoldást. Az alsó tagozatos diákok esetében, akik még 45 perc erejéig is nehezen terhelhetôk, a korrepetálást elôször a délutáni szakkörök terhére valósították meg. Késôbb a számítástechnikát a délelôtti rendes oktatásba is beiktatták. Ezt úgy oldották meg, hogy a technika tantárgyat megfelezték -- s mivel bevált, ez a változat került a tantervbe is. A felsôs tanulóknál viszont plusz óraszámot jelent a számítástechnika oktatása. Csoportbontásos rendszerben folyik a tanítás, ami azt jelenti, hogy az osztályokat kettéosztják: amíg a csoport egyik fele a szaktanteremben dolgozik, addig a másik fele technika vagy angol órán vesz részt, azután fordítva. Erre egyrészt azért volt szükség, mert a tapasztalat szerint egy tanterembe kb. 15 gép helyezhetô el megfelelôen, másrészt ez pedagógiai cél is, hiszen így a csoport létszáma elég kicsi ahhoz, hogy a tanár minden diákkal külön foglalkozhasson. Ez az iskola rendelkezik ugyan akkora hardverparkkal, hogy egy harmincfôs osztály minden diákját külön géphez ültesse, de csak két tanteremben férnének el. Sok iskolában viszont a gépek korlátozott száma is meghatározó. A kiscsoport különösen az alsó tagozatosoknál fontos, mert bár a mai gyerekek eleve nem idegenkednek a klaviatúrától, azért igénylik a tanár személyes figyelmét is. A felsô tagozatok esetében szülôk és gyerekek egyaránt annyira komolyan vették, megszerették és szükségesnek találták az új tantárgyat, hogy nem rá-, hanem inkább le kell beszélni ôket, korlátozni néha túlzott elvárásaikat. Megesett, hogy számon kérték az igazgatónôn, amiért a harmadikosoknak csak kéthetente van számítástechnika órája, holott ez a jövô, tehát több kell belôle, faragjanak le inkább az anyanyelv óraszámából, hiszen abból heti kilenc darab szerepel az órarendben. Nem volt könnyû megértetni, hogy egy harmadikos gyereket azért meg kell tanítani szépen, helyesen írni, olvasni, beszélni, kommunkiálni, és emellett, de nem ezek helyett számítástechnikára is oktatni. És ez a jelenség általánosítható. Ebbôl az iskolából a szülôk nem visznek el gyereket: ha egy diákot el kell tanácsolni, az felér egy családi tragédiával. Az itt tanuló diákok ragaszkodnak ehhez a tantárgyhoz, a számítógép mindennapjaik tartozéka lett. Egy példa: ha azzal büntetnek egy gyereket, írja le, többé nem tesz rosszat, akkor ezt számítógépbe szedi és kinyomtatja, mert így érzi természetesnek. De az iskola nemcsak a kerületben, hanem -- a szabad iskolaválasztás következtében -- az egész fôvárosban népszerû, sôt az aglomerációs falvakból is felkeresik olyan szülôk, akik készek lennének mindennap beszállítani gyereküket, csak hogy itt tanulhasson. Az iskola az elsô osztályokba történô iratkozáskor kénytelen elutasítani a kerületen kívüli gyerekeket, mert a létszámot a kerületiek is kitöltik: ezért ide költöznek, ide jelentkeznek be a családok, csak hogy a gyerek bejusson. Ezekbôl is leszûrhetô: mind több szülô véli úgy, a számítógépes ismeretek döntô fontosságúak lesznek gyermekeik jövôjét illetôen. @VInformatikai alaptanterv@N Az informatika tanárok egyesületében azon dolgoznak, hogy a nemzeti alaptanterv részére kidolgozzák az informatika-számítástechnika tanításának követelményrendszerét hatéves kortól az érettségiig. Ebben a munkában az iskola tanárai is részt vesznek. A számítógép-kezelôi ismeretek oktatása mellet egy kísérleti munkát is végeznek, amely az ELTE informatika tanszékének programjához, illetve az alternatív tantervi projektumhoz kapcsolódik. Az igazgatónô maga köré gyûjtötte azokat a tanárokat, akik más iskolákban szintén a számítástechnika-oktatás úttörôinek számítottak, és a meglévô tanári karral közösen egy olyan ismeretanyag megszerkesztésén fáradoznak, amely valószínûleg a nemzeti alaptantervbe kerül majd. Ugyanakkor minisztériumi felkérésre novemberben véleményezték a készülô követelményrendszer tervezetét. Informatika vonatkozásában is nagy nézeteltérések tapasztalhatók a nemzeti alaptantervet illetôen. Ez érthetô, hiszen az oktatás generális átalakítása zajlik: új oktatási törvény van életben és 1996-ra az új alaptantervnek is el kell készülnie. De más természettudományi tantárgyak esetében sem magáról a tudományról folyik a polémia. A természettudományok az évszázadok során kialakították a maguk módszertanát, csupán az újabb ismereteket kell beiktatni a tananyagba, az nem vitás, hogy mit, milyen sorrendben, milyen fokozatokon kell oktatni. A számítástechnika azonban még túl fiatal tantárgy ahhoz, hogy rutinja lehessen. Az általános iskolákban tulajdonképpen illegálisnak számít: a tanárok autodidakta módon lopják be számítástechnikai ismereteiket az iskolaórákra. Ezek a pedagógusok minden évben összejönnek ebben az iskolában, és közösen próbálják eldönteni, hogy melyik iskolában, melyik osztályban mit, hogyan kellene tanítaniuk, mert az sem lenne helyes, ha uniformizálódna a munka. Ez akkor is érvényben marad, ha elkészül a közös alaptanterv, mert teljesítéséhez sokféleképpen el lehet jutni. Ebben az iskolában számítógépkezelést és szoftverüzemeltetést tanítanak. Más iskolákat viszont arra bátorítanak, hogy egyéb tantárgyak oktatásában használják a modellezô programokat mint szemléltetô eszközöket. A helyzet kialakulatlansága ellenére azonban nem sok olyan mûhely jött létre, ahol rendszerezô munka folyik: az egyetlen ilyen csoport az ELTE általános informatikai tanszékén dolgozik, ahol az iskola két tanára is részt vesz a leendô nemzeti alaptanterv követelményeinek kialakításában. Egy másik mûhely most van kialakulóban abban a mintegy húsz középiskolában, amely részt vesz a világbanki hitelbôl támogatott emberi erôforrás-fejlesztô projektum informatikai részében. A két mûhely máris közeledik egymáshoz. Végsô cél egy közös koncepció kikristályosítása a számítástechnika oktatásában, amelynek közismereti részét az általános iskolában tanítanák, szakmai területét pedig a középiskolákban lehetne elsajátítani. @VPC mint nevelô@N Nyolc évvel ezelôtt még más idôk járták, mára azonban teljesen megszokottá vált, hogy a diákoknak odahaza is van számítógépük. Többé nem státusszimbólum a komputer, gyerek és szülô egyaránt igényli, hogy a tanulásnak ez a segédeszköze mindig hozzáférhetô legyen. Becslés szerint az iskola minden második tanulójának, mintegy 300 gyereknek van saját komputere, ebbôl a tagozatos ostályokba járó 200 diák szinte mindegyikének. A beszerzésben az iskola is segít, hiszen megbízható szállítókkal áll kapcsolatban. A számítástechnika oktatásának legizgalmasabb momentuma az elsôs diákok indítása. ïk még nem tudnak ""matematikául", nem ismerik az algoritmust, a programozás törvényeit. Csak hetek-hónapok múlva fogják leírni az elsô betûket, viszont már az elsô héten a gép elé ülnek. A klaviatúrán ott a teljes ábécé, a Macintoshokon ráadásul angol a kiosztás, és a gép is ezen a nyelven üdvözli ôket: vagyis az elsôsök azonnal az élet mélyvízébe cseppennek. Érdekes helyzetek adódnak, amelyek ma már teljesen természetesen hatnak. Az alsó tagozat osztályaiban a Logo programnyelvet tanítják: egy mindössze pár lépésbôl álló amerikai grafikus programmal a kisiskolások rajzolni kezdenek, és az az elsô sikerélményük, amikor ezt ki is nyomtathatják. Ezen a játékos programon keresztül, amely a képi látásmódra épít, a Logo-teknôc képernyôn való mozgatása révén a legkisebbek egy természetes folyamat révén kerülnek kapcsolatba a számítógéppel. A legalapvetôbb kezelôi ismeretek mellett a hatodik osztály végéig a Turbo Pascal programnyelv elsajátítása képezi a tananyagot. Ez annyira elterjedt módszer az országban, hogy elmondható: ezzel a korosztállyal szélesebb körben foglalkoznak az iskolák, mint a nagyobbak nemzedékeivel. E tárgyban magyar szerzôk is írtak jól használható kézikönyveket. A géppel való korai kontaktus hatást gyakorol a kisdiákok egész iskolai munkájára, más tantárgyak elsajátítására is. Ezt nevezik a pedagógiában transzfernek. A számítógép rendszerezô gondolkodásra nevel. A gyerek hamar megszokja, hogy a komputerrel másként kell kommunikálnia, mint az emberekkel. A hétköznapi életben lehet pongyolán, pontatlanul fogalmazni, félinformációkat közölni, de a gép az efféle magatartásra káosszal válaszol. A komputer egyértelmû utasításokat, parancsokat vár és ad, amelyeket teljesíteni kell -- ez a nevükben is benne foglaltatik. Tehát a gépet komolyan kell venni, ez pedig kihat a gyerek gondolkodásmódjára és személyiségfejlôdésére. Egy tárggyal van ugyan kapcsolatban, de ennek a kapcsolatnak a minôsége meghatározza emberi kapcsolatait is. Az iskolában pszichológus foglalkozik a kérdés tanulmányozásával. Egy olyan következtetés kezd körvonalazódni, miszerint a gyerekek egója, individualitása hangsúlyt kap, ugyanakkor az osztályban háttérbe szorul a kollektív szellem. Ami nem baj, ma már a polgári szemléletû iskola is ezt az irányvonalat sugallja. A társas együttlét normáinak való megfelelést persze nem lehet kiiktatni, de ezen túlmenôen a tanulásban, a személyiségfejlesztésben az egyéni feladatok megoldása révén a számítógép használata olyan tulajdonságokat fejleszt, amelyekre a polgári társadalom leendô felnôtt tagjának ugyancsak szüksége lesz. Félreértés elkerülése végett: nem szabad a számítógépet misztifikálni, mindenhatónak képzelni az oktatásban vagy különösen a nevelésben, de egy kedvezô egybeesésnek lehetünk tanúi. Az iskolán belül szabad gépidô nem áll a diákok rendelkezésére. Egyrészt nincs rá lehetôség, másrészt mind a 664 gyerek a számára elôlátott óraszámban eleve géphez jut. Akik a tehetségüket szeretnék ápolni, vagy nincs odahaza gépük, és a házi feladatot kell elvégezniük, azok a differenciált oktatáson vehetnek részt. Ezeket délutánonként tartják a tanárok: fôleg programozóknak, akiket tudatosan készítenek fel, mivel ez egy hosszadalmas folyamat, de felhasználói foglalkozások is vannak: a délelôtti tananyag elmélyítése stb. Azokban az iskolákban viszont, amelyekben nem tagozatos a számítástechnika, feltétlenül szükség van a szabad gépidôre. Az iskola elsô kísérleti osztálya tavaly ballagott el. Idén 56 diák végez a számítástechnika tagozaton. Továbbtanulásukat a tanárok tudatosan készítették elô, több középiskolával kapcsolatban állnak ezen a téren is. A legtöbb tanuló, aki a rangos iskolákat tanulmányi eredménye folytán elérheti, megmarad a számítástechnikai pályán, de a többiek is rokonszakmát választanak. A pályaválasztás másik aspektusa az idegennyelv, mivel a számítástechnika mellé az angolt rendelték kötelezô idegennyelvként, és sok diák már túl van egy nemzetközileg elismert nyelvvizsgán. @V* * *@N Az iskolában nagy gondot fordítanak arra, hogy jogtiszta szoftvereket használjanak, egyrészt mert a feketén beszerzett szoftverek használata büntetendô, másrészt nevelô célzattal. Ennek az erkölcsi hozzáállásnak a kialakítása is hozzátartozik ahhoz, hogy a számítástechnika tantárggyá váljék. A számítástechnika jellegébôl fakad, hogy a fejlesztést nem lehet abbahagyni. Hardver tekintetében az iskola a jelen pillanatnak megfelelô színvonalat biztosít, néhány olyan perifériára lenne szüksége, amelynek az oktatásban való használata modellértékû lenne. Emellett elsôsorban az oktatás minôségi fejlesztésére gondol a tanári kar: a magyarul megjelenô szoftverek mielôbbi beszerzésére és azok tanítására. Mindezt nyolc évfolyam keretében kívánják megvalósítani, legfontosabb célkitûzésük az általános iskolások színvonalas felkészítése a színvonalas középiskolák számára. A XIII. kerületi Számítástechnika Tagozatos Iskola példája bizonyítja, hogy a kitartó és alapos munka kivívja a szakmai körök elismerését. Ami kötelez is: ezért az iskola nyitva áll minden érdeklôdô elôtt, tanóráira látogatásokat szervez. Olyan országos fórummá növi ki magát, amely a kísérlet, modell és az információs központ szerepét tölti be a számítástechnika majdani általános iskolai oktatása számára. @KKis Endre@N